Az építkezés egy olyan fázisában értünk, amit nehéz lett volna veled megoldani (a ház egy részében 24 óráig nem szabad a friss aljzatkiegyenlítőre lépni). Nekem viszont itt kell lennem, hogy őrízzem a munkásokat.
A nap még csak elment valahogy, de így estefelé már a szívem szakad meg. Itt bőgök a számítógép előtt, mert annyira nagyon hiányzol.
Óránként beszélek Édes(a)mamával. Tudom mit és mennyit ettél, mennyit aludtál, és hogy a cirkusz elmaradt az érdeklődés hiányában, de majmot azért láttál. Tudom, hogy mindig megkérdezed "Anyuci hó van?" és követeled, hogy "picit befelé szobába, Édesanya", keresed a Toyotát. Ha elesel, fáj valami rögtön Anyuci kell. Ilyenkor mindig ezt skandálod: Édesanya, édesanya, édesanya...(levegő)...anyuci, anyuci, anyuci....(levegeő)...Édesanya, ....
Nagyon nehéz visszafognom magam, hogy ne üljek autóba és induljak hozzád, hogy azt mond nekem: "Bújj ide, Anya!"
Hiányzol!
Újabb nehéz magyar kifejezés: Füles a macók. Behajolsz az arcom elé 5 centire, hogy véletlenül se kerüljük ki a szemkontaktust és azt mondod nagy komolyan: "Anya, Füles a macók nézünk"
