A Gekkoban kutyás feladat volt. Benedek másik két társa beszámolt róla, hogy van kutyája. Erre Bencének is kellett valamit mondani: Nekünk meg van Öcsink! :) Bi-bi-bi!
Tegnap egyedül volt a foglalkozáson. Helyhatározókat gyakoroltak Julcsival. Julcsi hármas családmodellel dolgozott. Benedek folyton kijavította: Hol van Benedek? Mert van Öcsi, Anya, Apa és hol van Benedek? :)
Benedeknek nem kellett a cumi annakidején. Barnabásnak megpróbáltam 1 hónaposan, mikor volt egy igen rossz éjszakánk, de folyton kiköpdöste. Gondoltam: ezt megúsztam. :) Tegnap nem volt túl jó napunk egészen addig amíg ki nem próbáltam újra. Annyira tolta az öklét a szájába, a nagyujját még nem találja.... és a cumi....azt a cuppogást, amit csinált neki. Rögtön megnyugodott. Vissza- és elaludt rajta. Egy pelussal megtámasztottam, ahogy oldalt feküdtél, így kiesni sem tudott. :) A pelusról még nem írtam. Megfigyeltem, hogy ha nem tud Barnabás elaludni, és a kezem az arcához teszem, akkor megnyugszik általában és elalszik. Ez éjszaka macerás volt, mert én nem tudtam aludni (néha én is szeretek :) ). Akkor próbáltam ki egy textilpelust, az is megnyugtatja.
Keleti kényelem:
Benedek közben alkotott. A kis Picasso. Nagyon szépen fogja az ecsetet és annyira vigyáz, hogy ne menjen vonalon kívülre. Kaptam Nőnapra tőle egy óvodában készült hóvirágos képeslapot. Végre készült róla pár nem grimaszolós kép.
Koncentrál, nagyon!
Azok a szempillák.... :)
Ásítottam egy akkorát délután, hogy könnyes lett a szemem.
Benedek: Úgy látom el akarsz keseredni! Meg ne lássam azt a buta sírást.
Elkezdtem nevetni.
Benedek: Megbékültél?
Másik alkalommal mérges voltam rá.
Erre ő: Elszomorodok ettől a képtől.
Kérdem: Milyen képtől? (közben könyvet nézegettünk)
Benedek: Amit odavágsz az arcodra.
A testvérek:
Rég lecsengett a traktoros, a dinós és a nyugis időnk. Robotos, szörnyes korszakunkat éljük.
Mama szerelt Benedeknek robotsisakot. Kincs lett belőle.
Amúgy nagyon ritkán lehet normális fényképet készíteni Bendekről. Miért? Ezért:
A robotok rúzsozzák magukat? :)
Lehet írtam már, hogy Barnabás imádja a csíkokat. Először a kanapén vettem észre, hogy mennyire nézi, aztán figyelte az ágyrácsot, a csíkos pulcsimat. A kanapét annyira szereti nézni, hogy egyik nap bele is fáradt. :)
Na, nem ilyen közelről szokta nézni!
Benedek megkérdezte, hogy ha felnő Barnabás lesz másik öcsi?
Kérdezem: szeretnéd? (közben csomóban a gyomrom :) )
Benedek: Igen! (Húhhh :) Már csak Apát kell meggyőzni!)
Barnabás arcát egyetlen ultrahang alkalmával se láttuk, ugyanis a kezeivel folyton ott kotorászott. Aztán mikor megszületett és a hasamra került, rögtön betolta az öklét A szájába. És tegnap először megtalálta a ujját is. Édes, de hogy fogom erről leszoktatni? :)
Amikor próbálom etetni, akkor is folyton ott kotorászik a beleavatkozós kis kezeivel....:) De megoldjuk, már majdnem 5410 gramm, 6 hét alatt, majdnem 2 kiló. :)
Innentől kezdve nem csak Benedeknek/ról, hanem Benedekről és Barnabásról, na meg a kis családunkról fogok ezen a blogon írni. Eddig húztam, gondolkodtam, és be kell lássam két blogot biztos nem tudok írni a következő években. Így jobb a biztos egy. :)
A ritka pillanatról szombaton készült a kép. És attól ritka, hogy kicsi az esélyem rá, hogy egyszerre le tudom tenni a két gyereket mindenféle ellenállás, hiszti, veszekedés nélkül tenni. Most sikerült és én sem dőltem ki.
5 percenként rohangáltam fel, hogy Benedek nem fekszik-e rá Barnabásra. Majd egy óra múlva lejött elsőszülött, kérdezem: Barnabás? Még alszik. Csak a sjaát helyén nem tud 10 percnél tovább aludni....:)
Ma reggel Bence kérdezi, hogy Öcsi hol van? Alszik. Majd kifejti, hogy ne aludjon, mert már reggel van. Elmagyarázom huszadjára, hogy a kisbabák (általában, de nem az én gyerekeim) átalusszák a napot, amíg ilyen kicsik. Majd, ha olyan nagy, mint te akkor ő is már csak éjjel és délután alszik. Erre felcsillan a szeme és közli, hogy akkor együtt fognak aludni és én alhatok apával. :) Eljön az az idő is? Már csak évek kérdése!
Amúgy a szombati napunk szuper volt. Gyorsan el is telt, még egy "hüllő kiállítás" is belefért. Itt helyben körülbelül 20 akváriumban szőrös pókok és kevésbé szőrös kígyók, 10 perc alatt jártuk végig. :)
És még ezt is legyártotta Benedek. Azért örülök neki nagyon, mert ilyet aznap játszott először és olyan ügyesen kirakott egy járművet. :)
Mentünk Benedekért ebédután az oviba. Ez fogadott:
Találkozott az ajtófélfával. :( Feketehajú kicsit kétségbeesetten közli: talán nincs betörve! Na itt kicsit megijedtem, azonnal orvos. Adtam óránként Arnicát és kentük fekete nadálytő krémmel. Eredmény: harmadnapra szinte semmi se látszott.
Egy kép a kis vizilabdásról (lassan kinővi ezeket a sapkákat:) ):
Nincs semmi baja Benedeknek az "r" betűvel, sőt nagyon szépen ejti. Barnabás nevét viszont "r" nélkül ejti, inkább csak azért, mert sose javítottuk. De így is annyira szép, ahogy mondja: Banabás. "Banabás, nincs semmi baj. Itt van Benedek, itt van a kezem. Látod, Banabás, ennyi a' egész." És közben ölelgeti, simogatja. Álom. :)
Benedek első farsangja is megvolt. Épp Scooby Doo lázban égünk, így adott volt, hogy minek öltözzön. :)
Barnabás mackónak öltözött. :)
Benedek az utcán, a boltban, az óvodában mindenkinek elújságolja, hogy: Nekem is van öcsim! Ilyenkor kötelező megnézni. Már látta a Sárga és a Piros is oviban, de a Fekete még nem. Ma mentem érte délben. Ruhájánál fogva kirángatta a Fekete hajút, hogy nézze meg Öcsit.
Annyira látszik Benedeken, hogy mennyire szerete Erzsi óvónénit, és az is látszik, hogy ez kölcsönös! :)
A mai napon megérkezett közénk Öcsibogyó! :) Éjjel 1-kor 3500 grammal, 54 centivel , mint a villám megszületett Barnabás.
Annyira féltem az első találkozástól. hogy hogyan fogsz reagálni, és annyira örültem, amikor megláttam a gyönyörű mosolyt az arcodon. Meg akartad simogatni, de csak üvegajtón keresztül nézhetted meg. Mellesleg minden látogatásnl ajándékot is dugott Anya köpenyébe a Kissrác, nagyon jó fej. Kaptál tőle "fatuzsmolót", darut (amit pár órán belül sikerült is elhagyni). Aztán mikor hazavittük Öcsit még egy fényképezőgépet is hozott Neked.
Simogattad, puszilgattad, "Édes, Kisfalat"-nak nevezed, vigasztalod.....és folyton felébreszted. :) Meg kell szokjuk egymást. És majd biztos lecseng a kezdeti fellángolás. Folyton a kezedbe akarod tudni, öltöztetni, fürdetni...mert Ő a Te Kisbabád. Mikor hazaértünk, kértél Mamától egy pohár vizet. Kérdi miért. Hát Öcsit megitatni! :) Ma kérted a kezedbe, majd egy akkorát tüsszentettél, telibe Öcsire, hogy szegényt teljesen beterítetted.
Nagyon örülök, hogy így fogadtad Öcsit, még ha tudom, hogy ez csak a kezdet. De még is nagyon nehéz hetek vannak mögöttünk és előttünk. A dakorszak mélyén, legmélyén vagyunk, talán a legrosszabbkor. Minden NEM-mel kezdődik nálad. Mindenki kér legyek, legyünk most nagyon türelmesek veled, de sajnos nem mindig megy. :( Iszonyat nehéz ekkora ellenállásban élni. Nem használ se a szép szó, se a könyörgés, se a büntetés. Remélem hamarosan túlleszünk rajta, mert Apával nagyon őszülünk. :)
Öcsi-blog. Igen úgy kellene, hogy most itt bejelentem, hogy hol fogok Öcsibogyóról publikálni. De nem akarok felelőtlen ígéretet tenni, mikor erre a blogra sincs egyszerűen időm, energiám. Ki kellene találni egy közös blogot.... Majd meglátjuk. :)
Úgy döntöttünk a bárányhimlőt mai nappal letudtuk. És ezen a szép őszi napon egy kirándulást terveztünk a libegőhöz.
Szerintem mindenkinek nagyon tetszett a dolog, íme képekben:
Volt játszótér is, szerencsére:
Ez egy nagyon jellegzetes (harcos, "pusztulós") kép rólad:
Hogyan rontsuk el végleg a gyereket? Mutassuk meg neki, mi is a vattacukor:
Erzsébet kilátóhoz is felmásztunk. Persze a legmeredekbb lépcsőt választottam, hátha megszülök közben!
Tavasszal a sok sulibajárás, ésa rengeteg idő a doktornál rányomta bélyeget -egy rövid időre-, kapcsolatunkra. Rengeteget voltál Apával és Mamával.
Aztán, ahogy elindult a szeptember, vele az ovi, Apa egyre kevesebbet van itthon a sok munka miatt. Emellett egyre nagyobb a pocakom, és így egyre többet kerül szóba a tesó is. Szerintem már most egy kicsit féltékeny vagy.
A lényeg az, hogy rendes hisztit rendezel a fürdés előtt, ha én nem veletek egyszerre indulok meg a fürdőszobába. Odáig fejlesztetted a dolgot, hogy már a fürdés előtt mondogatod, hogy: Anyával kézenfogva megyek fürdeni! Anyával fürdök! Anyával alszok!
Apa próbálna segíteni, de nem sok sikerrel. Jó ha kéthetente egy este nem a Te ágyadan alszok el (hanem Apáében, mert nekem nincs ágyam! :) Vagy Tiédben alszok, vagy Apáéban), egy kisebb hiszti mellett.
Dögivel kapom a csókokat és a puszikat. Még augusztusban egyszer csak megkérdezted leszek a feleséged. Engem ez annyira váratlanul ért, hogy hirtelen nem tudtam mit mondjak, csak annyi csúszott ki: Igen. Bocs Apa! :)
Én az elmúlt években végig, egyben egy filmet körülbelül 1-2 havonta tudok megnézni. Ma megkértem Apát, állítsa be a Dvd-t, mert lesz egy csöpögös film (P.S I Love You), amit majd valamikor meg szeretnék nézni. Elfelejtette. Elment pingpongozni. És égy úgy döntöttem megpróbálom nézni a filmet ágyneműhúzás és a Te szórakoztatásod közben. Kitakarva a karikás jeleneteket az ágyneművel! :) Kicsit fáradt is voltam, magam alatt is voltam, így már az elején bőgtem. :) Fúj, nyálas filmek. Kétségbeestél, és legörbülő szájjal kérdezted, miért sírok. Én meg nevetve, patakokban folyó könnyekkel próbáltam magyarázni, hogy ez egy lányos film és a lányok ezen mindig (!) sírnak. Szeinted nem lányos, mert fiúk is vanna benne. :) Aztán elkezdted a párnával törölgetni a könnyeim. :) És komolyan magyaráztad, hogy "kiborítalak a sírósságommal!"
Naponta többször is odabújsz hozzám, és azt mondod: szeretlek anya! :)
Mi lesz velem pár hónap múlva, még egy pasi....még egy szerelem! És én még csöpögős filmeket akarok nézni. Ki érti ezt?
Körülbelül egy éve örízgetem a hűtőben a bárányhimlő elleni első oltást. Mivel semmilyen rossz emléked nem volt injekció terén, nem tudtam rávenni magam, hogy beadassam.
Tegnap az oviban szóltak, hogy a csoportban bárányhimlős van! Segítség!
Mivel még élőben nem láttam rákerestem a neten a bárányhimlőre. Kétségbeestem! Felhívtam a gyerekorvost, röviden vázoltam a helyzetünk. Gondoltam mond majd valami, amivel erősíthetem még jobban az immunrendszered, vagy valami csodaszert, amit tegnap dobtak piacra, és elfelejthetjük tőle a bárányhimlőt. De ő csak annyit mondott, hogy lappangási időben még beadható az oltás. 30 perc múlva már a rendelőben ültünk. És úgy adta be neked a szurit, hogy észre se vetted. Én se! :) Na ettől még éppen bepöttyösödhetünk, de remélem ha el is kapjuk, feleannyival megússzuk, mint alapból.
Más: Még nem írtam, hogy van az oviban haverod. A Levi. eszméletlen, hogy mennyire két egyforma kisember vagytok belsőleg. Csak ámuldozunk Levi anyukájával. Ma is, mikor mentünk értetek, csak ültetek a padon. És ha egymásra néztetek, elkezdtetek vihogni. Már az ovónő is jelezte, hogy ti ketten biztos "haverok" lesztek. A sorban már nem állhattok egymás mellé. Az udvaron állítólag van valami csap egy aknába. az ovi történetében még egyetlen gyereknek se fordult meg a fejében, hogy ezt piszkálja. B. Benedek és F. Levente természetesen úgy döntenek, hogy betekintést nyernek e területre.... Szerencsére nem úsztattátok el az udvart....
Ma este sokáig voltunk a játszótéren. Már csak az egyik kis csoporttársad, Roza volt ott az apukájával.
Mindketten felküzdöttétek magatok a csúszdán (minek is a létra). Majd mikor erőlködve felértél, és végre leültél, hogy akkor lecsúszol, hangosan bejelentetted: Mindjárt megszülök! :)
Apuka hangosan nevet, majd megjegyzi: Semmit se szabad már előttük mondani! .... :)
Halász Juditnak köszönhetően egy ideje foglalkoztat, hogy milyen is a mák. Rendszeresen kérsz tőlem mákos rétest.
Szombaton sétáltunk egyet a Peca-tónál, utána Apa meghívott minket sütizni. Megkérdezte tőled, milyet szeretnél. Te rögtön rávágtad, hogy mákosat. Mi mondtuk, hogy az felnőtteknek való.... Erre Te: De milyen az íze? .....NEm tudjuk, mert egyikünk se szereti. Közben odaértünk a cukrászdába, választottál sütit, majd megláttam a mákos rétest a "kirakatban". Mutatom, az a fekete a mákos rétes. Nem lehetett szimpatikus, mert rám néztél és ezt mondtad: "Nem finom a mák! Csak a rétje!" Gyereklogika. :)
Séta közben találtunk csipkebogyót. Szedtünk. Apa magyaráz, hogy még nem csípte meg a dér. Akkor lesz majd finom. Te a kezedben egy csokor csipkebogyóval levontad a következtetést: - Ááá, megcsípett a "csip"kebogyó! :)
Ma nem mentél oviba, mert amúgy "lelkes" ovis vagy, csak ugye aki ovis, az előbb-utóbb náthás is lesz. Csak nátha, de mert nem vagy hajlandó fújni az orrod, inkább nem viszlek, amíg ki nem tisztul. Itthon porszívozzuk, így nem leszel beteg.
Fél év szünet. Nehéz volt ez az időszak, nekem legalábbis nagyon, és szerintem Neked is. De megvagyunk vele, kipipálva. Igyekszem írni azért az elmúlt hónapokról, de majd főleg fényképeket teszek fel (ha hozzájuk férek....APA!!).
Bekakiltál. Most. Pelenkába. Már közben mondogattad:
B: - Nincs itt az ideje. Még nincs itt az ideje.
5 perc múlva.
A: - Még nincs itt az ideje?
B: - Még nincs. Hiába mondom, hiába.
Már megint értetlen vagyok és türelmetlen. :)
Visszatért az étvágyad + be kell hozni egy hét kiesést.
Ebéd. 2 darab ránott csirkecomb várakozik feldarabolva a krumplira. Odaszaladsz, lopsz egy darab húst majd közlöd: Megeszem ezt a kis maradékot!
Ezen a videón (Veszekedés) könnyesre röhögtük magunkat Apával. Napi szinen előadod ezt a jelenetet. Színész leszel! Vizilabdás színész!
Ma aggódva vártak az óvodában minket, mert azt gondolták könnyen felejtesz és "mindent" kezdhetnek előről 1 hét kihagyás után. Levetközés utá kaptam egy puszit és szónélkül mentél játszani. Az óvónénik pedig ledöbbenve álltak, hogy ilyen nincs.
10-kor telefon, gyomrom görcsben kint a kocsiban. Csak megnyugtatásra hívtak: csacsogsz, játszol együttműködve a többiekkel.
Délben mentem be érted. Könnybelábadt a szemem, ahogy a pici asztálnál a pici széken egy hatalmas konyharuhával a nyakadban ebédeltettek. Édes voltál.
Önálló evés. A Mamánál a múlt héten, csak egyedül voltál hajlandó levest enni. Ez nagy előrelépés nekünk. Az óvodában már nagyjából egyedül esznek a gyerekek. Téged még etetni kell. A második reggel túrósbatyut tettek eléd reggelire. Hozzá se nyúltál. Linda kérdezi adogassam, erre Te "piszkos lesz a kezem!", vagyis igen! Férfi. Majd annyira beszélgettünk, hogy kimaradt pár falat, erre Te felveszel egyet és a kezembe nyomod (, hogy adjam a szádba.) Nagyon férfi. Amúgy ezt részben én rontottam el. Az örökös piszkos kézzel nem nyúlunk a szánkba, és ne nyúlj hozzá mert piszkos lesz a kezed felkiáltásaimmal!
Hazamenetelkor azt mondták tökéletesre nevelünk (eddig). Nemcsak fizikailag és értelmileg, de érzelmileg is sokkal érettebb vagy a korodnál. Van egy másik beszoktatás alatt lévő kisfiú, aki nagyon sírt és Te állítólag nagyon okosan reagáltad le, eszedbe se jutott sírni. Pedig Te is "kezdő" vagy még.
"Fáj az öltözködés! Pizsomában szeretnék lenni!"
"Fáj a hajnyírás! Fáj a hajmosás!"
"Fáj a mosakodás! Piszkos szeretnék lenni!"
Fájdalom az élet! :)
Ma Balászt mentünk köszönteni. Hálistennek a rosszasságra is nyitott vagy, és mint egy szivacs szívos magadba. Balázs, mint edzett óvodás megtanította Neked a "Kukifej" szót. Szerencsére Te ezt félreértetted: Pukifejnek! Nem tudom melyik jobb.
Szombatonként a Millenárison mindig gyerekprogramok vannak. Már jó rég voltunk. Most csak kézművesek voltak, és a Harsányi Levente olvasott fel mesét. Téged ezek nemigen érdekeletek. De feltaláltad magad. Rengeteg babzsák volt kirakva, és Te ezekre ugráltál, hurcoltad őket. És közben a 2 méteres "élő" minimaxos plüsscicát ölelgetted (és ő is téged), úgy ahogy tavaly a Fifit. Hiába a plüssimádat nem múlik. Rengeteget videóztak, ahogy bújsz a macskához, Biztos leszel a Minimaxon. :)
Színész vagy politikus? Írtam már, milyen nyitott vagy, mennyire szeretsz beszélni, milyen szépen beszélsz, imádsz szerepelni, öltözködni, videóztatni magad és aztán visszanézni magad.... Na, színész vagy politikus?
.jpg)