A mai napon megérkezett közénk Öcsibogyó! :) Éjjel 1-kor 3500 grammal, 54 centivel , mint a villám megszületett Barnabás.
Annyira féltem az első találkozástól. hogy hogyan fogsz reagálni, és annyira örültem, amikor megláttam a gyönyörű mosolyt az arcodon. Meg akartad simogatni, de csak üvegajtón keresztül nézhetted meg. Mellesleg minden látogatásnl ajándékot is dugott Anya köpenyébe a Kissrác, nagyon jó fej. Kaptál tőle "fatuzsmolót", darut (amit pár órán belül sikerült is elhagyni). Aztán mikor hazavittük Öcsit még egy fényképezőgépet is hozott Neked.
Simogattad, puszilgattad, "Édes, Kisfalat"-nak nevezed, vigasztalod.....és folyton felébreszted. :) Meg kell szokjuk egymást. És majd biztos lecseng a kezdeti fellángolás. Folyton a kezedbe akarod tudni, öltöztetni, fürdetni...mert Ő a Te Kisbabád. Mikor hazaértünk, kértél Mamától egy pohár vizet. Kérdi miért. Hát Öcsit megitatni! :) Ma kérted a kezedbe, majd egy akkorát tüsszentettél, telibe Öcsire, hogy szegényt teljesen beterítetted.
Nagyon örülök, hogy így fogadtad Öcsit, még ha tudom, hogy ez csak a kezdet. De még is nagyon nehéz hetek vannak mögöttünk és előttünk. A dakorszak mélyén, legmélyén vagyunk, talán a legrosszabbkor. Minden NEM-mel kezdődik nálad. Mindenki kér legyek, legyünk most nagyon türelmesek veled, de sajnos nem mindig megy. :( Iszonyat nehéz ekkora ellenállásban élni. Nem használ se a szép szó, se a könyörgés, se a büntetés. Remélem hamarosan túlleszünk rajta, mert Apával nagyon őszülünk. :)
Öcsi-blog. Igen úgy kellene, hogy most itt bejelentem, hogy hol fogok Öcsibogyóról publikálni. De nem akarok felelőtlen ígéretet tenni, mikor erre a blogra sincs egyszerűen időm, energiám. Ki kellene találni egy közös blogot.... Majd meglátjuk. :)
