Benedeknek nem kellett a cumi annakidején. Barnabásnak megpróbáltam 1 hónaposan, mikor volt egy igen rossz éjszakánk, de folyton kiköpdöste. Gondoltam: ezt megúsztam. :) Tegnap nem volt túl jó napunk egészen addig amíg ki nem próbáltam újra. Annyira tolta az öklét a szájába, a nagyujját még nem találja.... és a cumi....azt a cuppogást, amit csinált neki. Rögtön megnyugodott. Vissza- és elaludt rajta. Egy pelussal megtámasztottam, ahogy oldalt feküdtél, így kiesni sem tudott. :) A pelusról még nem írtam. Megfigyeltem, hogy ha nem tud Barnabás elaludni, és a kezem az arcához teszem, akkor megnyugszik általában és elalszik. Ez éjszaka macerás volt, mert én nem tudtam aludni (néha én is szeretek :) ). Akkor próbáltam ki egy textilpelust, az is megnyugtatja.
Keleti kényelem:
Benedek közben alkotott. A kis Picasso. Nagyon szépen fogja az ecsetet és annyira vigyáz, hogy ne menjen vonalon kívülre. Kaptam Nőnapra tőle egy óvodában készült hóvirágos képeslapot. Végre készült róla pár nem grimaszolós kép.
Koncentrál, nagyon!
Azok a szempillák.... :)
Ásítottam egy akkorát délután, hogy könnyes lett a szemem.
Benedek: Úgy látom el akarsz keseredni! Meg ne lássam azt a buta sírást.
Elkezdtem nevetni.
Benedek: Megbékültél?
Másik alkalommal mérges voltam rá.
Erre ő: Elszomorodok ettől a képtől.
Kérdem: Milyen képtől? (közben könyvet nézegettünk)
Benedek: Amit odavágsz az arcodra.
A testvérek:
