Már nagyon rég történt bejegyzés. Átköltöztünk az új házba, a költözés és az első hónap mindenkit megviselt a családban.
Azt hittem az első 2-3 nap után, hogy milyen könnyen átestünk az új hely, új ágy, új környezet eseten. De nem! Az első hét után kezdődtek a problémák, amikor rájöttél, hogy innen már nem megyünk sehova. Hiszti a köbön. Éjszakai kelések. Ajtócsapkodás. Minden dolog földhöz vagdosása. stb.Lett pár ősz hajszálam és volt olyan nap, hogy együtt sírtunk....
Jelentem túlvagyunk a stresszes időszakon. Már jóval kevesebb a hiszti, tudod, hogy ajtót "lass(an)", óvatosan kell becsukni. Persze, ha méregzsák leszel, akkor tudod, hogy mivel struccolhatsz. Odamész a konyhaszekrényhez, és bevágod a szekrényajtót. Már eljutottunk odáig, ha szólok, akkor abbahagyod. Ha Apa szól rád keményen, akkor lehajtod a fejed és percekig fel se mersz nézni.
Az elmúlt hónap nem fog eltűnni. Jegyzeteket azért készítettem, folyamatosan pótlom.
Pont ez a hónap volt, ami igen eseménydús volt. Megindult a beszéd, és eszméletlen tempóval fejlődsz. Már mindent mondasz, és figyelni kell mit mondunk, mert mindent megjegyzel és használsz is. Pl. Francba --> fanta :)
