Elég nagy lekifurdalásom van. Rengeteget rángatlak ki Etyekre az építkezésre, boltba, földhivatalba, radiátorért, csempéért.... Építkezünk! De szerintem ezt Te annyira nem élvezed. Kocsiba be-ki, be-ki.
Ezért úgy döntöttem a mai nap csak a Tiéd! Egész délelőtt a szabadban voltunk. Aztán alvás után, mivel csodaszép az idő, beígértem a vonatozást. Letettük Budaörsön az autót, és vártuk a szép piros (egyelőre minden ké(k)) vonatot. Jött is. Kinyílt az ajtó és mi felszálltunk. Síri csend a vagonba, és egyszer csak Te hangosan elkezdtél halandzsázni. Mindenki rajtunk nevetett, le se tagadthattuk, hogy első utunk. Igen, ám de az ajtó becsukodott. Eltűnt a vonat. A vonat csak addig érdekes, amíg látjuk! Így Kelendfölnél már le akartál szállni.
A déli pályaudvaron megcsodáltuk a sok vonatot és megkergettünk pár galambot.
Aztán felültünk egy buszra és átbuszoztunk a Moszkva térre. Itt meg se tudtalak volna akadályozni, hogy ne szálljunk fel a villamosra. szerencsére jó írányba ment. Visszaértünk a Délibe, ahol már Apa várt ránk.
Mielőtt haza vonatoztunk volna, még felszántottad a peront, nehogy teljesen begyógyuljon a múlt heti esésből származó sérülés az orrodon.
