Betegség ide vagy oda, szüleid úgy döntöttek, hogy az első igazi tavaszi napon elvisznek a Margitszigetre. A friss levegő és a napfény talán segít egy picit neked is, meg nekünk sem árt, ha felfrissítjük a magyar nyelvi tudásunkat - mostanában inkább a Te nyelveden beszéltünk.
Az odaúton elaludtál, de ahogy sejteni is lehetett, érkezéskor felébredtél. Ez nagyjából be is lőtte a kirándulás hangulatát. Negyed óra gyalogolás után letelepedtünk egy szimpatikus bokor mellett. Anya hozott egy plédet, ami szélességében akkora, hogy Te sem tudtál rajta hasról hátra fordulni, a hossza meg ennek a duplája volt. Na erre telepedtünk le. Anya a csücsköt nézte ki, ott vett az ölébe Téged. A játékaid és a pelenkázós táska kitöltötték a maradék teret, úgyhogy Apa állva próbált piknikezni. Szerencsére azonban Neked sem tetszett a helyzet sokáig (mondom, nem aludtál), szóval továbbálltunk. Egy lábbal hajtós biciklis autó még neki is ment Apa lábának a szűk járdán (előtte csöngetett), az én hibám volt, nem toltam gyorsabban félre a babakocsit a földre, hogy ő a járdán el tudjon haladni. Elnézést kértem tőlük, letoltam a babakocsit a nedves földre és megvártam, hogy tovahaladjanak, utána ismét a miénk volt a betoncsík egy kis része. Szép, új Magyarország :)
Megnéztük az állatokat is a kis állatkertben, utána visszasétáltunk a kocsihoz. Hazafelé már majdnem aludtál, de nem akartuk, hogy hazaérkezéskor megint felébredj, szóval próbáltunk ébren tartani. Már ájulásos állapotban voltál, de mi csak bohóckodtunk, hogy még félig nyitott szemmel, bandzsítva mosolyogj vissza ránk. Mi sem bírtuk röhögés nélkül.
Itthon aztán megkajáltál, de nemhogy nem aludtál el, de azóta is ébren vagy. Ha ez így megy tovább, akkor ma csak egyszer aludsz, ami azért még nem neked való. Viszont cserébe olyan sokat és változatosan dumálsz, és olyan jó a kedved, mint aki vicces cigit szívott. A betegséged mintha nem is lenne, csak a Vader-szerű levegővételed emlékeztet rá.
