Úgy láttuk Apával, hogy gyerektársaságra lenne szükséged, és egy kis szocializációra. Ezért kerestem egy családi napközit. Jó párat megnéztem, és sajnos a közvetlen közelünkben nem találtam olyat, ahol nyugodt szívvel ott hagynálak heti 2 nap több éven keresztül. Volt olyan, ahol két unott gondozó (asszem csak az egyiküknek volt pedagógus végzettsége, de ebben sem vagyok biztos) húzogatta a száját, hogy 2,5 évesen nem vayg sobatiszta (akkor még folyamatban volt csak), nem eszel egyedül, és nem öltözöl egyedül. Felfogás: Te neked is itt kell lenned, nekem is. MAjd megleszünk egymás mellett valahogy. Na ebből nem kérek. Emellett higiéniai problémák is voltak. Ezért Budaörsig utazunk. Ezt kicsit sokalltam az első nap, de látván a gondozókat (egy pedagógus nagymama, a két pedagógus lánya, és egy fiatal tanító néni). Négyen 8-10 gyerekre.
Ma csak 1 órára hagytalak ott, amúgy veled voltam én is. Semmi gond.... Az óvónénik el vannak ájulva tőled! :)
