Ma délután, amíg mi apával a házunk terveit vettük át, a nagyival sétáltál a nagy Budapest piszkos utcáin. Eluldtál, de csak fél órára. Tudtam, hogy nem bírod ki estig, és lesz még egy alvás. Így is lett. De azt is tudtam, hogy ilyenkor alvás után kerge leszel, nagyon. Így is lett. Hogy kizökkentsünk ebből, elmentünk sétálni. Csepegett az eső, de ez se számított. A Nagyi bohóckodott Neked. Megmozgatta a virágokat, bokrokat és közben azt mondogatta, hogy putty-putty-putty. Te pedig hangos és göndör kacajokat eresztettél. A végén már elég volt, ha rád néz és Te elkezdtél kerregni.
Szerinte, olyan a szemed, mint egy mosolygós kis kacsáé.
