Ha nem életed első karácsonya lett volna, akkor is igazán emlékeztes maradna, de így...?! :)
Kezdődött ott, hogy nem volt fejszénk, amivel belefaraghattuk volna a karácsonyfát a tartóba. Apa elment venni. Délben sikerült darabjaira törni a karácsonyfa-állványt. Még jó, hogy a hipermarketek gondolnak a szerencsétlen emberekre karácsonykor is, így kb. a 3. áruházban talált Apa egy használhatót. Igaz a csavarok hiányoztak belőle, de vett bele külön. Szépen feldíszitettük a fát végül, és Te felébredtél akkor. Megcsodálhattad a csillogó fát, megmarkoltad a gömböket! :) Íme pár kép róla:
Ezután kezdődött java. Mi a hálóban ettünk, Apap a dolgozóba fényképet szerkesztett. Egyszer csak kiabál, rohanunk ki. Mindenhol füst. Kigyulladt az adventi koszorú. Apa leöntötte vízzel. Te megijedtél, sírtál, és veled én is. A földön széttört üveg, víz és alig láttunk a füsttől! De aztán szépen rendet tettünk, kiszellőztettünk. Csak egyet bánok, hogy a két dédimama csináltatott nekem egy szép terítőt, és az odalett! :(
